Miért bőgünk a moziban?

filmtett.ro cikke

Filmeken sírni megtisztító, katartikus élmény, és a hétköznapi sírástól eltérően nem a gyengeség vagy a segítségkérés jele. Épp ellenkezőleg.

Jó leszögezni még most, itt az elején, hogy nincsen semmi baj azzal, ha valaki elbőgi magát az Acélmagnóliákon, a Sophie választásán, a Szerelmünk lapjain, a Forrest Gumpon, a Becéző szavakon, a Titanicon, a Gladiátoron, az Aranyoskámon, Douglas Sirk egy-egy melodrámáján és lehetne még folytatni ezt napestig. A sírás egy őszinte, fontos, hasznos, egészséges emberi reakció bizonyos élethelyzetekre, érzelmi hatásokra, és az azokat szépen kifejtő, esetleg zanzásító vagy felerősítő filmekre. Ha tudni akarjuk, hogy miért is érzékenyülünk el a Huncutkán vagy Fel!-en, esetleg a Csillagainkban a hibán vagy a Vágy és vezeklésen (tényleg, napokig lehetne sorolni ezeket a filmeket), először érdemes megismerni a sírás és a könnyezés folyamatát, működését, hátterét.

A Filmtett Tudománykuckó című rovata következik. A könnyezésnek több fajtáját ismerjük. Az úgynevezett bazális könnyek érzelmektől és külső-belső hatásoktól függetlenül termelődnek azért, hogy védjék, nedvesítsék és táplálják a szemfelszínt. A reflexkönnyek azok, melyek akkor születnek, amikor valami szirszar a szemünkbe megy – legyen az por, szempilla, vagy mondjuk a hagymák illóolajának párája. Ezek a könnyek senkit nem érdekelnek, nem is foglalkozunk velük. Az érzelmi könnyekkel viszont igen. Az érzelmi könnyek a sírás könnyei. Ezek a könnyek azok, melyek szétáztatják az arcunkat egy szakítás után, de érzelmi könnyek azok is, melyeket stressz, öröm, élvezet, harag, fizikai- és bármilyen lelki-pszichés fájdalom hatására hullajtunk......TOVÁBB!